
Alien: A Bánat Tengere
Szerző: James A. Moore
Könyvünk a második regény, mely folytatja a vadonatúj Alien sorozatot. Az új trilógia a 20th Century Fox irányítása alatt készült, s a filmsorozat kánonjába tartozik.
Ellen Ripley halott.
Évszázadokkal később az LV178 jelű bolygón - aminek a neve immár New Galveston - egy bányászati feltárás során a szakemberek érdekes, fekete, alagútszerű képződményeket találnak. A rég elfeledett bányát a Weyland-Yutani már évszázadokkal korábban bezáratta. Most azonban a társaság zsoldosokból és tudósokból álló csapatot küld a mélybe, hogy mintákat gyűjtsenek.
Ám a fekete alagutakban megmoccan valami. A falak megelevenednek, sötét testek válnak le róluk, és elindulnak, hogy a beléjük kódolt parancsnak engedelmeskedve elhintsék a halál magvait...
Ellen Ripley feláldozta magát, de hiába. A lények még mindig élnek. Élnek, és nem felejtenek...

A szerző további termékei:

Az Ön véleménye:

Az eddigi értékelések és hozzászólások:
Az új Alien trilógia második része jó sokat ugrik előre az időben, 2497-ben játszódik – ha jól tudom, akkor ez már 100 évvel van a negyedik Alen film után. Az Egyesült Rendszerek hadseregének vége. A Wayland-Yutani Társaság újra erőre kapott és azon dolgozik, hogy ismét visszanyerje régi dicsfényét. A helyszín az LV178, vagyis az a helyszín, amely az előző regényben is jelen van. A regényt a könyv idejében már New Galveston-nak hívják, már három város található a felszínén és hamarosan épülne a negyedik. Alan Decker, aki a bolygón dolgozik, de egy a Bánat Tengerén tett felderítőút során megsérül, ezért visszaküldik a Földre. (A Bánat Tengere a régi bánya és környéke, amely valójában inkább sivatagos terület. )
Innentől kezdve már sajnos képtelenség spoiler nélkül beszélni a könyvről.
[spoiler]
Deckert hamarosan megzsarolja a Wayland-Yutani. Együtt kell működnie a céggel, vissza kell térnie a bolygóra egy csapat zsoldos társaságában és be kell gyűjtenie az idegenekből némi mintapéldányt. A bolygón időközben felébredtek a xenomorfok, tehát Ripley próbálkozása az előző részben nem járt sikerrel. Elképesztő dolog derül ki Deckerről: ő Ripley leszármazottja. A cég azzal zsarolja, hogy rajta és családján hajtják be azokat a károkat, amelyeket Ellen és Amanda Ripley okoztak. A másik dolog: Decker empata, érzékeli mások érzelmi reakcióit és ezt kihasználva próbálnak az idegenek nyomára bukkanni. A xenomorfok tisztában vannak vele, hogy Decker Ripley leszármazottja, úgy tekintenek rájuk, mint a pusztítókra. Az idegenek elég vehemensen elsősorban Deckert akarják kinyírni, de természetesen az útjukba kerülő emberekkel is végeznek. A járatokban a felderítő tudósok és a zsoldosok hamarosan elkezdenek futni a saját életükért. A könyvben kifejezetten tetszettek azok a részek, melyek az idegenek szemszögéből mutatták be az eseményeket.
[/spoiler]
A regény rendkívül akció dús, sokkal több az idegenekkel való összecsapás, mint korábban. Az események gyorsan pörögnek és a végkifejlet is megdöbbentő. Nagyszerű élmény volt. Ötös.
A soros szerző sajnos most sem merészkedett az alienes közhelyek mezején túlra... A cselekmény és a karakterek durván 90 százaléka a nagyjátékfilmek és mondjuk a Halálcsapda című regény elemeiből építkezik. Lehetne jó is, de sajnos a közhelyeket még fűszerezni sem tudta... Az eredmény emiatt egy szokásos kutatós-lövöldözős-menekülős-szemétcéges ponyva Alien-logóval díszítve.
A leírások érdektelenek, de aki otthon van a témában, akár nyugodtan át is ugorhatja a legtöbbet, mert úgyis látta már másutt. Karakterfejlődés nuku, és bár eleinte érdeklődve figyeltem a főszereplőt, az ő háttere sem tesz hozzá semmi érdemlegeset a történethez. A szereplők is régi ismerősök, mindegyik, a hideg szívű vállalati luvnyától a keményfejű zsoldosokig. Az akciójelenetek tökéletesen sablonosak, tucatszor ismételtek, és a régi rajongók számára már-már unalmasak — ráadásul gépiesek és itt-ott kifejezetten primitívek ("Az első lénybe sikerült beleküldenie egy energiaadagot. A szörny mintha meg se érezte volna a dolgot. Megérkezett a második lény is. Rand felsikoltott.") A sztoriból semmi új nem derül ki, leszámítva egyvalamit, ami viszont igazi jelentőséggel és következményekkel nem bír, hiába is vártam valami komoly csavart vagy bármit. Az egyetlen pozitívumként induló jellemzője a könyvnek, hogy eleinte bepillantást enged az idegenek gondolataiba — ez viszont önmagában kevés.
Tényleg nem értem, hogy miért ragaszkodik az amerikai kiadó a már lerágott csonthoz se igen hasonlítható alapsztorikhoz. Mivel alig-alig jelenik meg új Alien-regény, még hangsúlyosabb az ötlethiány és az ebből fakadó alacsony színvonal. A trilógia zárókötetét még megrendelem, de egyre többször jut eszembe, hogy tán jobb lenne hagyni az egészet a fenébe...
Ja, és ezek után mellékesnek tűnhet, de számomra most is kiakasztó, hogy az angolszász mértékegységekhez ilyen csökönyösen ragaszkodik a fordító.
0 Ft értékben.
Szállítási költség: 0 Ft
TOP 20 eladás
az elmúlt 30 napban
TOP 20 eladás
az elmúlt 365 napban
Ja, és nagyon hiányoltam a sztoriból az androidokat. Pedig elvileg azoknak lenne a legjobb esélyük a xenomorfokkal szemben.
Egy kérdés: Miért nem jut az orvosok eszébe, hogy miután levált valakiről egy arcmászó, ledugjanak a torkán egy endoszkópot és kivakarják belőle a parazitát, mielőtt megnőhetne és csiklandozni kezdené belülről?