% Star Wars: A Jedik örököse

Kevin Hearne: A Jedik örököse
Kevin Hearne regénye a IV. és V. rész eseményei között játszódik, nem sokkal a yavini csata után. A könyv még a régi rendszerhez íródott és ha az eredeti tervek szerint 2014 tavaszán jelent volna meg, akkor a Legendák kategóriába kerül és a Tolvajbecsület lett volna kánon. Hearne teljes egészében Luke-ot helyezi a középpontba, E/1 személyben. Nagyon érdekes volt ez a megközelítés, nem sok SW regény van, ami az E/1-es elbeszélő módot alkalmazza (lásd: Én, a Jedi). Eleinte úgy gondoltam, hogy nem lesz túl érdekes, hiszen Luke már számtalan regényben szerepelt, szerencsére tévedtem. Elejétől végéig nagyon élveztem a történetet. Sodró lendületű, érdekes személyiségeket és nézőpontot felvonultató regényről van szó. Luke még csak most indul el a Jedivé válás útján. Nehezen tudja használni az Erőt, de útitársai jó hatással vannak rá ez ügyben. Nakari pozitív gondolatokat ébreszt benne. A givin kriptográfus, Drusil pedig minden racionalizmusa ellenére ráérez arra, hogyan kéne Luke-nak az Erőt használni. Luke és Nakari kapcsolata volt számomra a legérdekesebb. Az első szerelem kialakulása rendkívül érdekes érzés. Drusilt is sikerült megkedvelnem, rideg professzionalizmusa ellenére neki is vannak érzelmei, mindenáron újra a családjával akar lenni. Helyszíneket tekintve nagyon sok érdekes helyen jártunk. Rodia, Pasher, Fex, Denon, Kupoh, Omereth. Volt dzsungel, kies sivatag, városbolygó, vízi világ, A Fex-en történtek eléggé Alien érzést kelthetnek az olvasóban. A sztori elég akció dús és pergős. Az elején még több kisebb küldetés vezet el a nagy feladathoz. A végén lévő váratlan fordulat megdöbbentő. A Tolvajbecsülethez képest sokkal jobbnak éreztem, még a Pengeélent is sikerült lepipálni. Bekerült a kedvenceim közé, ötös.

A Pengeélen és a Tolvajbecsület mellett ez a regény lett volna az eredetileg három részesre tervezett Empire and Rebellion sorozat harmadik kötete, melyben Luke bizonytalan az Erővel és a nőkkel kapcsolatban.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/nnbUG-vVblQ

Kellemesen megírt történet, amit Luke mesél el. Van benne humor, romantika, akció és meglepetés, ugyanakkor számos hibát is elkövetett a szerző, amik nem feltűnőek, de azért észrevehetőek. A leginkább azt furcsáltam, hogy Luke, aki ekkoriban kb. 21 éves lehetett, milyen félénk, gátlásos és tapasztalatlan a nőkkel szemben. Pedig ekkorra már túl volt néhány kapcsolati próbálkozáson a korábbi történetek (képregények) szerint. És azt is különösnek találtam, hogy Kenobi szelleme miért nem próbált meg vele kapcsolatba lépni ebben az időben? Illetve, a Halálcsillag megsemmisítése óta eltelt időben nem gyakorolta a fénykard használatát a felkelők katonai gyakorlóterein, kiképzőtelepein, ahol nyilván megfordult, mikor belépett a hadseregbe? És egyetlen olyan felkelő fegyverszakértő vagy technikus sem akadt, aki segített volna neki a fénykardját megismerni, szétszedni, karbantartani? Mindettől függetlenül a jobban sikerült történetek közé tartozik ez a mű, szóval érdemes elolvasni.

Elolvasható, a vége felé egész jó is lesz. A könyv első fele szerintem nagyon bugyutára sikerült, tele hülyeségekkel, esélytelen véletlenekkel, érdektelen kitérőkkel. Az első személyű elbeszélés sem igazán jött be (bár ez lehet szubjektív). Maga Luke szerintem nem volt rossz, mert tényleg kicsit ilyen volt, csak szerintem a IV-ben inkább forrófejű volt mint nyámnyila, amilyen itt sok esetben. Szerencsére a könyv második felében a történet is összeszedi magát, a karakterek is összerázódnak valamelyest. Maga az erővel kapcsolatos részek nem rosszak, csak kevés.
Spoiler!!! Az könyv első harmadában elő kerül egy fénykard, viszont ennek később semmi jelentősége nem lesz, így ez is egy fölösleges kitérő volt, egy amúgy sem éppen vaskos történetben. Spoiler!!!
Masszívan közepes történet, a Kánon leggyengébb kötete eddig szvsz, plusz a borító is elég ergya lett.

Nekem nem tetszett. Túl egyszerű volt a történet. Mintha ifjúsági regényt olvastam volna.

A többi történethez képest nagyon gyengének találtam. A cselekmény egy szálon fut, semmi csavar nem volt a történetben. Luke karaktere túl gyengére és sok esetben idétlenre sikerült. A cím alapján azt hittem többet megtudunk az erő használatáról, de a tésztadarabka emelgetésén kívül, komolyabb próbálkozásra nem került sor. Az író mintha nem lenne eléggé jártas a Star Wars és különösen a jedik
világában.

...ja és voltak részek, amikor szinte minden 2. oldalon arról volt szó, hogy esznek, isznak, főznek... Luke miként bontja ki a szószos konzervet. Komolyan... nem ezt akarjuk olvasni.

Sokszor az volt az érzésem a könyv olvasása során, hogy egyes jelenetek/helyzetek nagyon "esetlenek". Luke ábrázolása is elment a szerencsétlen kis béna srác irányába, aki alig tud kinyögni egy értelmes mondatot. Volt egy ilyen oldala is Luke-nak, de úgy érzem, hogy ebben a könyvben nagyon eltolódott a karaktere ebbe az irányba. Sokszor egy nyámnyila, bénázgató figura lett, aki elpirul (vagy 10x) érzelmi reakciókban, mint valami tini, aki azt sem tudja mit csináljon, ha a másik valamiféle érzelmi reakciót mutat felé. Stílustalannak és érdektelennek tartottam pl. azt a részt, amikor leírják, hogy Luke miként próbálta meg a ruháján lévő kávéfoltot az ajtófélfa mögé rejteni egy nő szeme elől... stb.

Luke, miután egy nő vállba vágta: "aztán hirtelen minden átmenet nélkül akkorát húzott a vállamba, hogy azt hittem, leszakad a karom"

Szóval ezen részek után néhol azt éreztem, hogy hát nem egy kifinomult íróval van dolgom, hanem egy lelkesebb amatőrrel. Nem mondom, hogy az, csak egyes részek arra mutattak.