Star Wars: Vérvonal

Zseniális politikai regény. Most kicsit háttérbe vonult a kaland és az akció, inkább a szereplők, a politikai helyzet került előtérbe. Claudia Grey ismét remekelt, szerint bőven túlszárnyalta az amúgy sem gyenge Elveszett csillagokat. Leia karaktere még sosem volt ilyen megfogható. Nem is csodálom, hogy a következő regényének is a hercegnő a főszereplője. Ilyenkor igazán jó, hogy ennyi női író van a SW könyvek közelében, mert a női főszereplőket nagyon el tudják kapni (gondolok itt Ventressre is a Sötét Tanítványban). Amúgy a könyv remek felvezetése az Ébredő erőnek(természetesen sok ponton nem mondhatott el bizonyos dolgokat, mivel még nincs lezárva a trilógia, de így is nagyon erős kiegészítéssekkel bír). Az utolsó száz oldal zseniális. Aki csak szelektálva olvassa a könyveket, ezt mindenképp be kell szereznie.

Ui.: A borító kimagaslóan a legjobb az SW könyvek közt szerintem.

Nem a legjobb SW regény amit olvastam, nincs is a TOP5-ben nálam, viszont egy érdekes olvasmány. Sok kérdésemre adott választ, viszont így is akad még pár. Helyenként izgalmas, drámai, aki szeretne egy jó könyvet olvasni és elütni az időt annak ajánlom.

Claudia Gray: Vérvonal
Az írónő második Star Wars regénye A Jedi visszatér és Az ébredő Erő közötti időkbe kalauzolja el az olvasókat. A cselekmény ezúttal pár hónapot ölel át, ellentétben Az elveszett csillagok című regénnyel, mely hosszú évek eseményeit mutatja be. A történet a hanyatló Új Köztársaságot mutatja be és azokat az eseményeket, melyek az Ellenállás megszületéséhez vezettek. E mellett képet kapunk a háttérben tevékenykedő erők céljáról: az Első Rend megteremtéséről. Az egyik legfontosabb főszereplő Leia hercegnő. (Carrie Fisher halála után elég szomorúan vettem kézbe a könyvet.) Az új hősök közül kiemelkednek Leia szövetségesei: Greer Sonnel, Joph Seastriker, Korr Sella. A centristák oldaláról nagyon erős Ransolm Casterfo szerepe, aki Leia barátja is lesz. Luke-ot és Bent csak említik, Han mellékszereplő, Csubi külön utakon jár. A regény egy politikai thriller-re emlékeztet. Nem olyan összetett, mint James Luceno Darth Plagueis-e, de azért elég jól leírja a hanyatló állapotokat. Az Új Köztársaságot a néppártiak és a centristák politikai vitái határozzák meg. A néppártiak egy decentralizált kormányzatot, a centristák pont ennek az ellenkezőjét akarják elérni.
A rylothi twi’lekek egy nagyon erős kartell felemelkedéséről számolnak be. Leia a néppártiaktól, Ransolm pedig a centristák oldaláról indít nyomozást.
Innentől kezdve nehéz lenne spoiler nélkül beszélni a könyvről.
[spoiler] Leia és Ransolm nyomozása teszi ki a fő szál jelentős részét. A Rinnrivin Di által képviselt fenyegetés egyre nagyobb lesz. A háttérben a magukat amaxin harcosoknak nevező csoport áll, akik az Első Rend haderejének előfutárai. A történet egyik főgonosza Arliz Hadrassian, aki a régi Birodalmat akarja feltámasztani. Carise Sindian úrnő a másik negatív figura, aki a Szenátuson belül képviseli a belső ellenség szerepét. Leiák nyomozása akkor torpan meg, amikor lehull a lepel Leia származásáról. Na meg persze ott van az első szenátor választása körüli hajcihő. Leia és Ransolm kezdetben ellenfelek, majd barátok lesznek. A kapcsolatukat a hercegnő származása körüli vihar rombolja le, de az amaxinokkal való leszámolás után ismét rendbe jön a barátságuk. Leiát viszont eléggé meghurcolják az eltitkolt igazság miatt. Gyakorlatilag véget is ér politikai pályafutása. A végső lökés Ransolm letartóztatása, ami miatt végül szakít az Új Köztársasággal és megalapítja az Ellenállást. [/spoiler]
A sztori egy kissé hullámvasút jellegű volt. Megtalálhatók benne az izgalmas és drámai részek, valamint a lassabb tempójú, kicsit egyhangúbb fejezetek. A Leia-Ransolm kapcsolat nagyon jók kidolgozott. Természetesen nem kapunk minden kérdésre választ, viszont a könyv jelentős előrelépést tesz a két film közötti űr kitöltésében. Magam részéről egy kicsit több összekötő elemet szerettem volna az első két trilógia között, bár azért így is voltak ilyen momentumok, melyek nagyon jók voltak. Összességében véve egy nagyon jó könyv, viszont a kitűnő szintet nálam nem éri el. Négy és fél, ami végül is, ha, kerekítek egy gyenge ötöst megér.

Az Új Köztársaságon belüli két párt – a néppártiak és a centristák – között széthúzás alakul ki, ami egy kartell utáni nyomozás során tovább fokozódik. Leia Organa szenátornak kétségei vannak a politikai rendszert illetően, ezért önként jelentkezik, hogy személyesen vizsgálja meg az ügyet, mely során sötét titkokra derül fény.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/gZrwNYNObr4

Ez a történet az Új Köztársaság hanyatlásáról és az Ellenállás megszületésének okairól, körülményeiről szól. Nálam ott van a legkiválóbb, örökbecsű Star Wars regények között. Nem háborús regény, hanem politikai manőverekkel és intrikákkal telepakolt szövevényes munka, a szerzőnek mégis sikerült rendkívül izgalmassá és kellően feszült hangulatúvá, illetve a megfelelő pontokon drámaivá tennie az egészet. És nagyon remélem, hogy ennek a sztorinak mielőbb lesz folytatása, mert így egyszerűen nem érhet véget...

Kiváló könyv.Claudia Gray nagyon otthon van a SW univerzumban.Így már lassan tényleg a helyükre kerülnek a puzzle darabok, mintegy összekapcsolva a Yavin-Endor utáni eseményeket az Ébredő Erő-vel.

Ez a regény öt csillagos könyv lett! A legjobb dolog vele kapcsolatban, hogy kissé felértékeli az Ébredő Erő című filmet, amiből pontosan azok a dolgok hiányoztak, amik ebben a könyvben benne vannak. Érdekes és izgalmas történet, amit nehéz letenni annyira jól van megírva. Claudia Gray ismét bebizonyította, hogy van helye a Star Wars írók között, karakterei részletgazdagok és öröm követni a sorsukat a lapokon.
Az új kánon talán legjobb regénye, ajánlom minden rajongó figyelmébe! :)

Elöször fogalmam se volt, mi a csudára utalhat a könyv címe: Vérvonal. Aztán rájöttem, akár az is lehetett volna a címe, hogy „Hetedíziglen”. Mivel az egesz regény nagyjából azt járja körül, hogyan viszonyul Leia (mindkét) apjához és mit tud kezdeni nem éppen makulatlan biológiai örökségével. A regény nagyon bravúrosan vezet be ebbe a témakörbe, kezdve rögtön azzal, hogy jelképesen Bail Organa szobrának avatásával kezdődik (amelynek majd később egy robbantásban letörik a keze – mi ez a kézmotívum mindig?!).
De az egész egy szenátusi nyomozás előterében zajlik, ami miatt nem is esett le nekem kb.a feléig, mikor is ökölcsapásszerűen beviszi író a váratlan fordulatot: kitudódik, hogy Leia tkp. Darth Vader lánya. Ez ugye nekünk, olvasóknak, nem újdonság, így eddig nem is gondolkoztam rajta, vajon egy ilyen helyzetben mit hozhat ez a hír? Na most kiderül, hogy a különböző politikai érdekek, a barátok és az ellenségek, ill.az egyszerű átlagemberek miképpen tudják feldolgozni ezt az eddig gondosan titkolt információt. És miképpen tudja feldolgozni Leia, akinek ugyan már jó két évtizede volt rá, de nem igazán tudott még eddig túllépni rajta.
Talán nem árulok el titkot, hogy végül is Leia háborús hősből kegyvesztett lesz a Szenátusban, és ez megnehezíti a nyomozását is, mellyel majdnem az épp akkor formálódó Első Rend nyomára jut.
Mindenesetre a végén összerakja a kirakós képeit, s miután már a Szenátusban úgysem tud tevőlegesen résztvenni, megalakítja az Ellenállást, mert érzi, hogy a galaxist megint a sötétség fenyegeti. Ez így tökéletes átkapcsolás „Az ébredő Erőhöz”, most már érthetővé válik, honnan is indult az Első Rend mozgalma, kb.kik álltak mögötte, és miért látjuk a VII.részben megint ellenállói szerepben Leiát.
Emellett felvillantja a Hannal való házasságuk nem szokványos mivoltát is, Bennel, a fiúkkal kapcsolatos (mint később kiderül) nem megalapozatlan aggodalmait, és Luke eltűnését…
Mindenképpen egy pörgős, meglepetésekkel teli, és egyben jó értelemben vetten lelkizős Star Wars regény, ami jobban megvilágítja Leia szerepét és motivációt az Új Köztársaságban és azon túl is…

Szerintem Rey szülei is említve voltak ebben a történetben.