Star Wars: Utóhatás - A Birodalom vége

Méltó lezárása a trilógiának, tetszett, hogy végeredményben megalapoztak az új trilógiának.

Jobban tetszett, mint az előző kötet, de kb. összességében ugyanannyira, mivel most is tudtam izgulni a szereplőkért. A Jakku bemutatása lenyűgöző, a Birodalom megtámadásáról való szavazás körüli nehézségek izgalmasak, a szereplők az első kötethez képest változáson mentek keresztül, de számomra nem alkottak olyan maradandót, mint Thrawn, Mara Jade, Talon Karrde, Niles Ferrier, Borsk Fey’lya, vagy Garm Bel Iblis.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban:
https://youtu.be/OsiVMlvjdrY

Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége
A trilógia harmadik kötete pontot tesz az Új Köztársaság és a Birodalom közötti konfliktus végére. A régi Legendákban ez A jövő látomása című kötetben történt meg, 15 évvel az endori csata után. Az új kánonban már egy évvel Sidious és Vader halála után bekövetkezett. Ennek pozitív vonása az, hogy legalább az új sztorikban valószínűleg már kevesebb szerepet kap a Birodalom maradéka (akik itt most még ellenállók) egészen az Első Rend feltűnéséig. Ellenben a bűnszervezetek, mint a Fekete Nap, a Vörös Kulcs; illetve az újjáalakuló szervezetek, mint pl. az Új Szeparatista Unió, vagy a Kereskedelmi Rendszerek Konföderációja jó konfliktusforrásokat teremtenek majd a további áthidaló sztoriknak. Az Utóhatás itt véget ért, bizonyos kérdésekre válaszokat kapunk, de (ahogy azt sejteni lehetett) rengeteg még a megválaszolatlan dolog. A kötet pozitívumai. Rengeteg az utalás a különböző filmekre, sorozatokra és könyvekre, képregényekre. A klónok támadása, A Klónok Háborúja, Zsivány Egyes, Az ébredő Erő… stb. Végre egyre több az utalás a Régi Köztársaságra. Itt kerül először tényleges említésre az, hogy a Galaktikus Birodalom egyfajta új Sith Birodalom, az ősi idők Sith Birodalmának jogutódja. A helyszínek elég változatosak. Még a Jakkut is sikerült sokkal érdekesebbé tenni. A negatívum, hogy a párbeszédek még több helyen bénák, az új szereplők közül továbbra se tud mindenki megfogni.

[spoiler]
Sok figura motivációja a bosszú. Norrának és Sloane-nak egyaránt. Az író ezeket az érzéseket viszont inkább egysíkúan ábrázolta. Sidious tartalékterve egy kissé fura. Őt inkább úgy ismerhetjük, mint akinek számtalan tartalék terve van. Itt viszont nem. Arra épített, hogy mindenképpen győz, vagy ha mégsem, akkor inkább vesszen oda a Birodalom. Az újrakezdéssel kapcsolatos tervek természetesen nem kerülnek részletezésre, csak annyit tudunk meg, hogy az Ismeretlen Régiókba kell a Birodalom maradékának utazni, mert van ott valami. Luke sajnos itt sem szerepel, csak a hangja jelenik meg. Pedig a Megtört Birodalom képregénybe sikerült betenni legalább egy szám erejéig. Sinjir itt valahogy még kevésbé érdekesebb, mint az előző kötetekben. Temmin szerepe is inkább a jakkui csatában értékelhető. A politikai szálat sikerült érdekessé és izgalmassá tenni. Csont uraság pusztulása elég fájó pont volt. Jas szála akkor vált volna érdekessé, amikor Embo és Dengar csatlakozott hozzá. Kár, hogy ezt nem fejtették ki annyira. Jom áldozata megható volt, de Chunck ezt is letudta röviden. A Sloane-nal, Norrával, Brentin-nel és Rax-szel foglalkozó részek nagyon jók. Rax múltja, kapcsolata Sidious-szal, az obszervatórium, mint helyszín rendkívül hangulatosak. Remélem, a későbbiekben kifejtik mi az, amit Sidious érzékelt az Ismeretlen Régiókban. A jakkui csata nagyszabású, de sajnos több helyen unalmas és vontatott lett. Több helyen is úgy éreztem, hogy lapoznom kéne. A közjátékok közül a Jar Jar-ral, (szegényt nagyon megsajnáltam, de szerencsére talált új barátot) a Mas Ameddával és az Üresség (itt Túlvilág) Akolitusaival foglalkozó részek tetszettek.
[/spoiler]

Összességében véve egy jó könyv, de a kitűnőtől messze áll. Négyes.

A Birodalom Vége.. ez a regény valóban bemutatja, hogyan ért véget a Császár által létrehozott rezsim, melynek tetőpontja a jakkui csatában bontakozott ki. Lendületes történet, meglehetősen durva akciók vannak benne, ami kissé szokatlan egy Star Wars könyvtől, de végül is élvezetesek voltak. A könyv mindenképp fontos az új kánon szempontjából, de éppen ezért több választ is vártam tőle, és itt bizony csalódnom kellett. A legvégén is inkább csak sejtet dolgokat, de konkrét lezárást nem ad. A meleg karaktert is picit túltolta az író, néha már soknak éreztem az ezzel kapcsolatos részeket. Ettől függetlenül szórakoztató és érdekes történetet nyújtott, érdemes elolvasni.

Sajnos ez a rész sem lett jobb a két előzőnél, bár a szerző nagyon igyekezett remekművet alkotni. De valahogy nem érzem rajta, hogy sikerült volna. Talán azért, mert a főszereplők nem jellemfejlődésen, hanem jellemhanyatláson mennek át a történetben és egy csomó agyatlan ostobaságot művelnek, ami egyáltalán nem vall rájuk, a sokat tapasztalt háborús veteránokra. Vagy azért, mert egy idő után eléggé idegesítőnek találtam, hogy a szereplők hosszú, a helyzethez nem illő beszélgetéseket folytatnak egymással olyan témákról, amik nem tartoznak szorosan a tárgyhoz. A sok ömlengés egyáltalán nem illik a szereplők jelleméhez és az aktuális körülményekhez. De az is lehet, hogy a jakkui csata értelmetlensége verte ki nálam a biztosítékot. Egy távoli, jelentéktelen világért miért vívna a birodalom maradványa és az Új Köztársaság egy hónapokig elhúzódó, véres csatát? Ez se taktikai, se stratégiai, se politikai vagy gazdasági szempontból nem jár előnnyel egyik fél számára sem, hátránnyal (veszteséggel) viszont igen.

Az űrcsata még csak rendben van: meg kell semmisíteni a birodalmi flotta csoportosítást, hogy ne veszélyeztessenek más világokat. De mi értelme van csapatokat ledobni a Jakkura és ott harcolni a felszíni erőkkel? Bőven elég lett volna blokád alá helyezni a bolygót. Mivel a sivatagos világon nincs mezőgazdaság, a lent rekedt birodalmi erők előbb-utóbb kifogynak az élelem utánpótlásból és vagy feltétel nélkül megadják magukat vagy éhen halnak a sivatagban. A Jakkun senkire nézve nem jelentettek veszélyt, a minimális lakosságot kivéve, akik viszont lényegtelen tényezők a háború kimenetele szempontjából. Egy normális új köztársasági parancsnok soha nem küldte volna a katonáit a Jakkura harcolni a nagy semmiért, ha egyetlen lövés nélkül is legyőzheti az ellenséget a blokáddal.

Beleolvasás nem lesz?