Star Wars: Bizonyos szemszögből

Nagyon érdekes volt ez a kötet a sokszínű novelláival. Bár először úgy gondoltam, nem lesz gond egyvégtében kiolvasni az 500 oldal ellenére sem, hisz elég rövidke mininovellákból áll, de aztán rájöttem, sokkal nagyobb élmény, ha nem mosódnak össze a történetek, hanem szép lassan ízlelgeti őket az ember.
Őszintén szólva én „perverzül” imádom a mások fejébe kukucskálást, vagyis nagyon kiváncsivá tesznek az ilyen sztorik, amik a mellékszereplők reagálásait mutatják be a főzereplőkre és az események fő sodrára.
Az időrendet próbálták végig nagyon betartani, így az első novella a Scarifról való meneküléssel kezdődik, míg a kötet végén az yavini csata győzelmi ünnepségén találjuk magunkat. (Igaz utána is van még egy sztem jópofán kicsavart novella kiegészítésként….)
A novellák érthetően változó színvonalúak, ill. érdekességűek, de amik megmaradtak bennem:
miért nem lőttek a mentőkabinokra – az adminisztrációs levezetésen szétröhögtem magam.
A Vörös droidnak miért nem egy programrészlet bukkant fel a lázadókról?
Reiyin mit talált, kyberkristályt? És, hogy Jot-on, a kis jawán mennyi minden múlott, hogy Artu eljuttathatta az üzenetét Obi-vannak!
Az ékkőszemű taszken felbukkanása (a Kenobi c. könyvből) és különös egyezsége Kenobival.
Nagyon szép Qui-gon utolsó testetöltése Obi-van előtt a Tatuinon.
Beru visszaemlékezése jópofa, csak kicsit rövid.
Greedóról és a Modális Nóduszokról vannak hosszabb elbeszélések a Történetek sorozatban – ezt kicsit feleslegesnek ítéltem.
Viszont Wuher a csapos emlékei a Klónháborúról nagyon felvillanyoztak (kiváncsi lettem volna arra, kik is mentették meg személy szerint, de ez nem derül ki.).
A csempészek és a Mos Eisley-i csempésztársadalom különböző alakjainak felvillantása nagyon érdekes azoknak, akik ezeket a sztorikat szeretik.
A 110-es rohamosztagos találkozása hőseinkkel a „nem ezeket a droidokat keresik” jelenetben, majd újsfent a Halálcsillagon ("mégis ezeket a droidokat kerestük") szintén nagyon vicces. A viharba belelovagló rohamosztagos számomra felemelő és misztikus volt, éppúgy, ahogy a szemétzúzó szörnyének újraértelmezése is.
Wil Wheaton szívszorító novellája egy közjáték a Yavinon a kislányát féltő apáról, aki annyira félti a lányát, hogy aggódásában rossz döntést hoz annak biztonsága érdekében.
Fantasztikus volt viszont „belülről” látni az Alderaan pusztulását, ez mindig izgatott, és most Bail Organa és a felesége szemén keresztül megrázóan végig is élhetjük…
Ahogy felkavaró Obi-van utolsó csatája Vaderrel is, és közben ahogy a múlt-jelen-jövőt egyszerre éli meg, mire döntésre jut.
Aztán a Dagobah-n Yoda és Obi-van vitatkoznak Skywalker tanításáról – mivel Yoda mást szemelt ki (ez nagyon izgalmas adalék – így sokkal érthetőbbé válnak Yoda zsörtölődései).
A yavini csatáról több novella is szól, talán ezek a legizgalmasabbak, hiába éljük át vagy 3-4x más-más szemszögből, ugyanolyan torokszorító és felemelő. És még azt is megtudjuk, Lando hol és hogyan értesül az egészről, és mi az amit a legmegdöbbentőbbnek talál az egészben….
És ezenkívül még egy csomó-csomó, továbbgondolásra késztető írás található e kötetben.

Szerintem ez a kötet kifejezetten érdekes, izgalmas, mellbevágó, vagy épp poénos feldolgozása a (most már) több mint 40 éves alapműnek, a különböző stílusú írók méltó tisztelgése George Lucas műve előtt.

A legtöbb novella nekem nem igazán tetszett, bár irodalmi szempontból jól vannak megírva, de a tartalmuk számos ponton kifogásolható, mivel a szerzők nem néztek utána az ismert részleteknek. Azaz összecsapták, elkapkodták a dolgot és a kiadó szerkesztője sem fedezte fel, javította ki vagy javíttatta ki velük ezeket a hibákat, tévedéseket, elírásokat. Ennél jobb novellás kötetet érdemelt volna az Egy új remény a 40. évforduló alkalmából.
Amit hiányoltam: hogy sok mellékszereplő nem kapott történetet, noha megérdemelte volna. Ilyenek: Owen Lars, a Tosche állomáson időző barátok (Fixer, Camie, Deak, Windy), Wioslea (a vuvrian kereskedő, akinek Luke eladta a terepsiklóját), az Alderaan törmelékmezejében repülő Falcont felfedező és a Halálcsillaghoz csaló TIE pilóta, Poul Treidum hadnagy (a 327-es hangár ügyeletes tisztje), Edmos Khurgee százados (aki átvizsgálta a Falcont a dokkban), Shann Childsen hadnagy (az AA-23-as börtönblokk ügyeletes parancsnoka), Jan Dodonna tábornok (a massassi előőrs parancsnoka).