Star Wars: Az Ellenállás újjászületése

Bár már előttem is írták de én is nagyon örülök annak hogy amellett hogy a sztori önmagában is kerek egészet alkot mer a korábbi kánon tartalmakra utalni vagy éppen összefűzni azokat (valami hasonlót szeretnék látni az elkövetkezendő Disney+s sorozatok esetében is), ezért is mondom azt hogy Rebecca Roanhorse ezáltal egy nagyon szerethető történetet hozott tető alá és már alig várom a következő művét a Star Wars univerzumon belül. Nálam egyébként Shriv és az általam ebben a regényben megismert Suralinda lopta el a show-t és utóbbi miatt már alig várom hogy a Poe Dameron képregénysorozat is megjelenjen egyszer a kiadó gondozásában mert úgy hallottam hogy azokban a füzetekben is hozza az itt megismert formáját.

Hú, de kellett már egy ilyen könyv az új kánonba! Végre egy regény, ami - bár természetesen önállóan is érthető - be meri vállalni a feltételezést, hogy az olvasók ismerik a kánon tartalmait/történéseit. Ebből kifolyólag a könyv nagyon erősen épít a Poe Dameron képregénysorozatra, az Utóhatás könyvtrilógiára és a Vérvonal könyvre. De a teljes élmény kimaxolásához nem árt, ha az ember tisztában van a Battlefront 2. játék storymódjával, ideértve a Resurrection kiegészítő történetet is, a játék előzményeit meg az Inferno osztag könyv taglalja. Mindezek mellett történnek utalások a The Clone Wars és a Rebels animációs sorozatokra, de még a Fallen Order játék egyik helyszíne is bekerült a történetbe. Ezeknek és a sok régi/új szereplő behozatalának köszönhetően a történet nagyszerű élményt nyújt, megvan benne a grandiózusság érzete, hogy végre nem csak egy random kalandot olvas az ember, hanem egy történetfolyam egy részét, amire kihatással volt sok korábbi esemény és ami kihatással lesz eljövendő eseményekre.
Az író stílusa is nagyon tetszett, a cselekmény gördülékenyen haladt előre, a szereplők pedig mintha a vászonról léptek volna le, annyira jól sikerült ábrázolni őket. Szinte már törvényszerű a sok szereplőt mozgató történeteknél, hogy valaki "ellopja" a show-t, nálam ebben a történetben Suralinda tette ezt.
És ami mellett még nem mehetek el szó nélkül: az Utóhatás trilógia és a Poe Dameron képregényszéria után ez a könyv is bizonyítja, hogy a Skywalker kora film egyik legnagyobb áldozata Snap Wexley.

Nagyon tetszett, hogy hozta azt a borús hangulatot, amit a 8. rész vége után várhattunk. A szereplők motivációi végig érthetőek, tiszták volt, a szerző jól bánt velük. Minden karakter olyan szerepet kapott, amit megérdemelt, valamint érdekes döntés volt egy Első Rendnél dolgozó tiszt szemszögéből is megírni a történetet.
Különösen tetszett az, hogy sok régi szereplőt láthattunk viszont, de az nincs megmagyarázva (kettő kivételével), hogy miért nem jönnek vissza a 9. részben. Maz szerepeltetése, jelleme most is nagyon bejött, az is jó döntés volt, hogy Wedge főszerepet kapott. Jó volt a régi kedvenceket viszont látni.
A koréliai cselekményszál izgalmas volt, de szerintem kicsit le lett kurtítva, a végét el lehetett volna jobban húzni, de összességében nagyon kalandosra sikeredett.
Mindenkinek ajánlom, aki szeretne fényt deríteni arra, hogy mi történt a Skywalker saga utolsó két része között, mert itt nyomon követhetjük az Ellenállás újjászületésének kezdeti nehézségeit egy fantasztikusan megalkotott történet mellett.
Szuper könyv volt, természetesen 5/5 :)

"Ryloth dzsungelei" Kár, hogy a Ryloth egy sivatagos bolygó. Gusztustalan, ahogy a Disney mindent felforgatott és kiforgatott...