Star Wars: A királynő árnyéka

Jó könyv volt. Azt kaptam amit vártam. Jó volt bepillantást nyerni Padme életébe.

Sok Star Wars-rajongóval vagy magát Star Wars-rajongónak mondó egyénnel ellentétben én mindig is imádtam a The Phantom Menace-t, és sokat szomorkodtam amiatt, hogy abból az időszakból milyen kevés könyv jelent meg eddig. A hivatalos Kánon létrehozása óta viszont két könyvet is kiadtak ehhez az érához kapcsolódóan, az egyik a Mester és tanítványa, a másik pedig ez, A királynő árnyéka. Remélem, ez a tendencia folytatódik a jövőben is, és minél több, az ep. I-hoz kapcsóló művet tarthatok majd a kezemben.
A Mester és tanítványa sajnálatos módon elég nagy csalódás volt számomra, A királynő árnyéka viszont leírhatatlanul tetszett!

Tudom, hogy most elég pajzánnak fogok tűnni, de azzal kezdeném, hogy sok Star Wars-művet magam mögött hagyva (legyen az írott vagy mozgóképes) ki merem jelenteni, hogy ennyire nyíltan, ennyire szájbarágósan én még nem találkoztam szexjelenettel szeretett univerzumomban. :D Ezzel persze semmi bajom nem volt, csak kicsit furcsálltam a szituációt, elvégre tudtommal ez egy olyan regény, amelyet a fiatalabb korosztálynak szántak, a benne lévő szeretkezős jelenet meg akár a Trónok harcában is jól mutatott volna. :D
Egyébként nem értem önmagamat, mert a való életben rühellem a politikát, tulajdonképpen úgy vagyok vele, hogy bármi érdekel, ami nem politika. De a Star Warsban valamiért szeretem a politikával kapcsolatos szálakat. Politikai szempontból (meg persze minden más szempontból) ez a regény is volt olyan minőségi és szórakoztató, mint A megtévesztés leple, amely egy szintén nagy kedvenc, és ugyancsak a TPM időszakába kalauzol el minket.
Nagyon tetszett, hogy az írónő nem kalandozott el sosem, nem voltak unalmas leírásai. Szinte végig fenntartotta a figyelmem. Nagyon érthetően és világosan fogalmazott, emiatt bátran merem ajánlani ezt a remekművet a nagyon fiatal korosztálynak is (leszámítva a szerelmeskedős jelenetet :D).
Johnston egyébként remekül mutatta be a Naboo-t, a Coruscantot, meg úgy alapvetően az egész Star Wars-univerzumot. Minden karaktere hihetetlenül kidolgozott és szimpatikus volt. Örülök, hogy fontos szerepet szánt olyan karaktereknek, akik a PT első filmjében csak mellékszerepet kaptak (Sabé, Tonra, Padmé udvarhölgyei). Külön dicséret jár érte, hogy beleszőtte valahogy Depa Billaba mestert is. Mindig az a bajom, hogy SW-regények főként Obi-want meg Anakint helyezik előtérbe, akiket már láthattunk rengeteget az animációs sorozatokban meg a filmekben, míg a többi Jedi totálisan háttérbe szorul. Billaba mondjuk nem szerepelt sokat, de nekem már az a kevés is elég volt, hogy boldog legyek!
A könyv nagyszerűen elénk tárta Padmé hétköznapjait mind a Naboo-n, mind a Coruscanton, az érzelmeit, a viszonyulását az új munkahelyéhez, a beilleszkedését a coruscanti szenátusba. Plusz pont, hogy a szerzőnek köszönhetően megismerhettük a családját is, amelyről, emlékeim szerint, a filmekben egy árva szót sem ejtettek.
Van egy nyitva maradt kérdés, mégpedig az, hogy Bonteri kivel beszélgethetett titokban. Ez nagyon érdekel, tippem szerint Sidious lehetett az.

A könyv végére érve azt a konklúziót vontam le, hogy ez az írás inkább a nőknek szól, de egy vérbeli Star Wars-rajongónak az ellenkező nemből ugyanolyan szórakozást nyújthat. Pompás művel gazdagodott a Star Wars-univerzum. Határozottan 10/10.
Ezután kedvet kaptam Johnston másik, magyarul megjelent kötetéhez is, az Ahsokához. :)

Ugye a borítón szereplő elírás javítva lesz? :D