
Warcraft: A kezdetek
Szerző: Christie Golden
Azeroth-ra, a békés birodalomra a háború réme leselkedik. Lakói félelmetes betolakodókkal kerülnek szembe: ork harcosokkal, akik menekülnek pusztuló földjükről, hogy megszálljanak egy másikat. Mialatt mindkét fajt a megsemmisülés veszélye fenyegeti, megnyílik egy átjáró, ami összeköti a világaikat. Mindkét oldalon felbukkan egy hős, aki meg fogja határozni családja, otthona és népe sorsát. Így kezdődik a hatalomról és önfeláldozásról szóló saga, amelyben a háborúnak sok arca van, és amelyben mindenki küzd valamiért...
A Blizzard Entertainment világhírű játéka alapján a Legendary Pictures és az Universal Pictures készítette el a 2016-ban mozikba kerülő Warcraft filmet. Ezt az epikus történetet dolgozza fel a Warcraft: A kezdetek hivatalos regényváltozata.

A sorozat további részei:

A szerző további termékei:

Az Ön véleménye:

Az eddigi értékelések és hozzászólások:
0 Ft értékben.
Szállítási költség: 0 Ft
TOP 20 eladás
az elmúlt 30 napban
TOP 20 eladás
az elmúlt 365 napban
A Warcraft mozifilm regényváltozatának sikerült többet hozzátennie a dolgokhoz, igaz nem túl sokat, de az a többlet kifejezetten tetszett. A mozifilm több ponton is eltért az eredeti történettől. Durotan, Khadgar, Medivh vonatkozásában jelentősek voltak a változtatások. Az alapok mégis ugyanazok voltak. Warcraft világa mindig is azon fantasy világok közé tartoztak, melyek magukkal ragadtak. Először a könyvekből ismertem meg az univerzumot. A filmnél számítottam rá, hogy ez egy másik feldolgozás lesz, és nem követik 100%-ban az eredeti történetszálat, így nem is ért meglepetés. A film egy kicsit rövid lett. Az orkok szála nagyon jó volt, de az emberek történetén lett volna még mit javítani és egy kicsit többet foglalkozni velük. Ennek ellenére A kezdetek egy nagyon jó film lett, ami tetszett. Első felvonásnak pont jó. A regényváltozatnál Christie Golden próbálta ellensúlyozni az emberek részéről a film hiányosságait, ami végül is nagyrészt sikerült neki. A filmben sokszor Lothar-on, Khadgar-on és a többieken kevés érzelem látszódik. A regényben ezt jobban ábrázolta az írónő. Például Callan eleste a regényben jobban érezhető, drámai és feszültebb. Vagy Lothar Medivh elleni kirohanása szintén hatásosabb. A könyvben sokkal jobban átjön Lothar és Garona kapcsolata. Khadgar messze van attól az érdekes és erőteljes figurától, akit Az utolsó Őriző című regényben ismertem meg. Itt is ugyanolyan esetlen, mint a filmben. Medivh esetében sem tudunk meg sokkal többet, az viszont biztosra vehető, hogy az eredeti származása és az őrzői hivatása messze más. Kár, hogy Aegwynt nem vitték bele a történetbe, legalább említés szintjén.
Az orkok szála itt még részletesebb, mint a moziban. Christie Golden-nek amúgy is ők a kedvencei. A legtöbb plusz jelenet róluk olvasható. Az írónő nem feledkezett meg az előzmény regény szereplőiről és nagyszerűen elvarrta a velük kapcsolatos szálakat. Drek’ Thar nem szerepelt túl sokat, de sorsa hasonlóan alakult, mint ahogyan A klánok urában megismerhettük. Pokolsikoly Grom szerepeltetéséért hatalmas plusz pont jár. Az egyik kedvenc jelenetem Drakához és a kicsi fiához kötődik, mely nagyon jó kikacsintás volt A klánok urához. Durotan, Draka. Orgrim vannak főleg középpontban, gondolataikba és érzéseikbe nagyon jól elmerülhetünk. Gul’dan és Feketekéz kevés pluszt kapnak, de a sötét boszorkánymesternek van egy nagyon jó jelenete a titokzatos jótevőjével.
Összességében a regényváltozat is tetszett, Chirstie Golden többet kihozott belőle, mint vártam volna. Négy és fél.