Warcraft: A kezdetek

Christie Golden: A kezdetek
A Warcraft mozifilm regényváltozatának sikerült többet hozzátennie a dolgokhoz, igaz nem túl sokat, de az a többlet kifejezetten tetszett. A mozifilm több ponton is eltért az eredeti történettől. Durotan, Khadgar, Medivh vonatkozásában jelentősek voltak a változtatások. Az alapok mégis ugyanazok voltak. Warcraft világa mindig is azon fantasy világok közé tartoztak, melyek magukkal ragadtak. Először a könyvekből ismertem meg az univerzumot. A filmnél számítottam rá, hogy ez egy másik feldolgozás lesz, és nem követik 100%-ban az eredeti történetszálat, így nem is ért meglepetés. A film egy kicsit rövid lett. Az orkok szála nagyon jó volt, de az emberek történetén lett volna még mit javítani és egy kicsit többet foglalkozni velük. Ennek ellenére A kezdetek egy nagyon jó film lett, ami tetszett. Első felvonásnak pont jó. A regényváltozatnál Christie Golden próbálta ellensúlyozni az emberek részéről a film hiányosságait, ami végül is nagyrészt sikerült neki. A filmben sokszor Lothar-on, Khadgar-on és a többieken kevés érzelem látszódik. A regényben ezt jobban ábrázolta az írónő. Például Callan eleste a regényben jobban érezhető, drámai és feszültebb. Vagy Lothar Medivh elleni kirohanása szintén hatásosabb. A könyvben sokkal jobban átjön Lothar és Garona kapcsolata. Khadgar messze van attól az érdekes és erőteljes figurától, akit Az utolsó Őriző című regényben ismertem meg. Itt is ugyanolyan esetlen, mint a filmben. Medivh esetében sem tudunk meg sokkal többet, az viszont biztosra vehető, hogy az eredeti származása és az őrzői hivatása messze más. Kár, hogy Aegwynt nem vitték bele a történetbe, legalább említés szintjén.
Az orkok szála itt még részletesebb, mint a moziban. Christie Golden-nek amúgy is ők a kedvencei. A legtöbb plusz jelenet róluk olvasható. Az írónő nem feledkezett meg az előzmény regény szereplőiről és nagyszerűen elvarrta a velük kapcsolatos szálakat. Drek’ Thar nem szerepelt túl sokat, de sorsa hasonlóan alakult, mint ahogyan A klánok urában megismerhettük. Pokolsikoly Grom szerepeltetéséért hatalmas plusz pont jár. Az egyik kedvenc jelenetem Drakához és a kicsi fiához kötődik, mely nagyon jó kikacsintás volt A klánok urához. Durotan, Draka. Orgrim vannak főleg középpontban, gondolataikba és érzéseikbe nagyon jól elmerülhetünk. Gul’dan és Feketekéz kevés pluszt kapnak, de a sötét boszorkánymesternek van egy nagyon jó jelenete a titokzatos jótevőjével.
Összességében a regényváltozat is tetszett, Chirstie Golden többet kihozott belőle, mint vártam volna. Négy és fél.

Jobb lett, mint a film.

Sokkal nagyobb élményt nyújtott, mint a film. Ennél a a rendezői változat se lehet jobb. Biztos, hogy el fogom még olvasni.

Épp most végeztem vele. A film után megkell hagyni, én kicsit több plusszra számitottam. Ugyebár a késöbb érkezp rendezoi változat is tartalmazni fog korulbelül 40 perc extra jelenetet. A forgatökönyv pedig még több alapot biztosithatott ehez a történethez. És valoban, a konyv eleje -SPOILER- elég részletesen indit, feltünik benne gromm is, amit egyébként is elkészitettek a filmhez, de mégse teték be a mozis verzioba. A cselekmény leirása sietős, és nem elég részletes. Egy duroptan előzmény konyv helyet ugyérzem ink az a plusz 100-120 oldal kellet volna ide. Rajongoknak persze kötelezö, de nem kiemelkedő, egyszeri darab.