World of Warcraft-kisokos: Az elfek eredettörténete és újraegyesülése

Az elfek története

A Kaldorei Birodalom története

A világ hajnalán a titánszülöttek legyőzték az Ősi isteneket és az elementál-urakat, Fekete Birodalmukat pedig felszámolták. Hosszú idő után béke köszöntött Azerothra. A szörnyistenek óriási sebeket ejtettek a világ testén, melyből megállás nélkül szivárgott a világlélek energiája. A titánszülöttek begyógyították a sebeket, majd létrehozták az Akarat és az Eredet Kohóit, hogy ezekkel a mágikus masinákkal táplálják a mélyben szunnyadó világlelket. Az Akarat Kohójának a világlélek értelmét kellett erősítenie. Az Eredet Kohójának Azeroth élővilágának megfertőződése esetén el kellett pusztítania mindent, hogy később újra létrejöhessen az élet.

Az Őrzők nekiláttak megváltoztatni a világ arculatát. Új fajokat teremtettek. Erre a Végtelen Forrás volt a segítségükre, mely az Ősi Istenek miatt keletkezett korábbi hasadék helyén jött létre. Freya a Forrás segítségével sokféle lényt teremtett, melyek aztán szétrajzottak a világban. A világ életerejének kútfeje felgyorsította a fejlődés ütemét, a primitív életformákból hamarosan értelmes lények jöttek létre. Az egyik ilyen faj a vadászó-gyűjtögető trolloké volt. Sokféle törzsük jött létre, több mindenben különböztek egymástól. A Fekete Birodalmat túlélő aqirokkal is sokat háborúztak. A gurubashi és amani trollok sokat harcoltak a vadászterületekért, de a sötét trollokat nem érdekelték a földért és a hatalomért vívott háborúk. Kivonták magukat fajtájuk társadalmi életéből, sokszor tudomást sem vettek a többi törzsről. Kalimdor központi régiójába vándoroltak, ahol olyan lényekkel vették körül magukat, mint a driádok, a tündérsárkányok, vagy a vad kimérák. Vándorlásaik során rábukkantak a nyers energiákat sugárzó Végtelen Forrásra. Letelepedtek az óriási tó körül. A mágikus energiák átformálták a testüket, végül kifinomult, intelligens, halhatatlan lényekké váltak. Elhagyták régi törzsi hagyományaikat, és Elune-t, a holdistennőt kezdték el imádni. Számos, korokkal ezelőtti relikviára bukkantak és a titánszülöttek szavaiból új nyelvet hoztak létre maguknak. Ezen az új nyelven kaldoreinek, a csillagok gyermekeinek nevezték magukat. Megszületett az éjelf faj.

Cenarius, a félisten, a Vad Istenek leszármazottja összebarátkozott az új néppel. Úgy vélte az éjfelek lesznek a természet tökéletes védelmezői. A kalodreiek hosszú évezredekig békében éltek a természettel, sokat tanultak tőlük. Egy idő után viszont szerették volna felfedni a Végtelen Forrás titkait és elsajátítani az arkánikus erők művészetét. Létrejöttek az első éjelf mágusok. A mágia az éjelfek életének szerves részéve vált, páratlan hatalommal bírtak. Ebben a korban uralkodott felettük Azshara királynő. Az éjelf civilizáció az ő uralkodása alatt érte el a tetőpontját, a Kaldorei Birodalom pedig az egész világ vezető nagyhatalma lett. Egy idő után az éjelfek egyre kevésbé tartották fontosnak a diplomáciát és kezdték semmibe venni Azeroth többi népét. Azshara és mágusai, az Előkelők az abszolút tökéletesség titkát kutatták. Xavius volt az első, aki meghallotta Sargeras, a Sötét Titán szavait. Azshara úgy vélte, eljött az idő, hogy elhozzák a tökélyt Azerothra. Ehhez Sargeras népét hívták segítségül. Egy portálon seregül démoni sereget idéztek meg és elhatározták, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem felel meg a tökéletesség ideáljának. Kirobbant az Ősök Háborúja.

A kaldoreiek jó része ellenállt és felvette a harcot a Lángoló Légió démonaival. Olyan hősök álltak csatasorba, mint a Viharhozó testvérek, Malfurion és Illidan, valamint Szellőszó Tyrande. A háború olyan heves lett, hogy még a Sárkány Megtestesülések is beavatkoztak. A sárkányok egészen addig harcoltak, míg a tébolyodott Neltharion el nem árulta őket. Neltharion, a Föld Őrzője kívánt uralkodni a világ felett, ehhez megtévesztette a társait és létrehozott egy ereklyét, a Sárkánylelket, amivel minden halandót és démont térdre tud kényszeríteni. Nelthariont elűzték, ezzel a sárkányok is visszavonultak. Az éjelfeknek új szövetségesek után kellett nézniük. A szőrbolgok, a földszerzetek és a Vad Istenek siettek a segítségükre. Végül közös erőfeszítéssel elérték, hogy a portál bezáruljon, és a Végtelen Forrás elpusztuljon. A Forrás feláldozása volt az egyedüli út, hogy győzelmet arassanak. Ennek komoly ára volt, a Nagy Hasadás szétdarabolta Azerothot. Új tengerek és kontinensek jöttek létre. Az éjelfek kénytelenek voltak lemondani halhatatlanságukról és visszatérni a természeti mágia művészetéhez. Ezzel bealkonyult a Kaldorei Birodalomnak is.

Évszázadokkal később Szellőszó Tyrande, Elune főpapnőjének irányításával az éjelfek újra megkezdték társadalmuk újjáépítését. Elune Leányai mellett új haderőt is létrehozott: az Őrszemeket. Tagjaik kiválóan képzett harcosok voltak, akik életüket a népük védelmének szentelték. Malfurion tovább erősítette a druidák sorát. Egyre többen törekedtek arra, hogy harmóniában éljenek a természettel. Szabadon jártak-keltek Azeroth és a Smaragd Álom szférája között, számtalan állat alakját képesek voltak felvenni. Miközben a Smaragd Álomban voltak egyre gyakrabban merültek hibernáció szerű álomba, és egyre nehezebben szabadultak onnan. Az Ősök Háborújából hátramaradt démonok és szatírok megtámadták az éjelf településeket. Ekkor az Őrszemek és a druidák együtt vonultak hadba, hogy megállítsák őket. A Szatírok Háborúja után létrehozták a Cenarion Kört, mely a druidák tetteit volt hivatva felügyelni.

Az éjszülöttek hajnala 

Azshara hívei még a háború alatt igyekeztek királynőjük hatalmát megszilárdítani. Nagy hatalmú varázstárgyakat és relikviákat kutattak fel, melyeket a suramari Antikvitások Termében őriztek. A csoport vezetője, Elisande egyre inkább attól tartott, hogy a Légió az Előkelők érdekeit is semmibe veszi. A Nagymester Asszony és követői úgy döntöttek elfordulnak a démonoktól és megakadályozták, hogy újabb portált nyissanak. A háború végén nekiláttak Suramar megerősítésének és a Teremtés egyik Oszlopa, Aman’Thul Szemének segítségével új mágikus erejű forrást hoztak létre. Ez lett az Éjkút, mely megvédte a varázslókat. Egy idő után át is alakította a testüket, létrehozva egy új fajt, az éjszülötteket, akik magukat shal’doreinek nevezték.

A nemeselfek száműzetése 

A Hasadás utáni évszázadokban a megmaradt Előkelők megpróbáltak beilleszkedni az új éjelf társadalomba, ám ezzel a feladattal nem igazán boldogultak. Az egyikük, Napjáró Dath’Remar úgy vélte, hogy az arkánikus varázserőtől egyáltalán nem kell tartani. Ő és követői újra gyakorolni kezdték a mágia hagyományos művészetét. Dath’Remar és hívei szerint az éjelfek nagyságra születtek, viszont emellett ők is elítélték Azsharát és tetteit. Az éjelfek úgy döntöttek, hogy száműzik őket. Napjáró és a többi Előkelő hajókat építettek, tengerre szálltak és keletre hajóztak. Egy új kontinensen kötöttek ki, melyet később Keleti Királyságoknak neveztek el. Az új föld gazdag volt mágiában. Minden adott volt az új elf birodalom megalapításához. A Világfától távol az Előkelők teste megváltozott. Bőrük kifakult, és magasságuk is csökkent. A Keleti Királyságok északi csücskében alapították meg új királyságukat. Dath’Remar a hajdani Végtelen Forrás esszenciája segítségével új mágikus forrást hozott létre, ez lett a Napkút. A királyságuknak pedig a Quel’Thalas, vagyis a Nemes Otthon nevet adták. Saját magukat nemeselfnek, vagyis quel'doreinek kezdték hívni.

Az amani trollok nem nézték jó szívvel az új ország megalapítását és háborúba kezdtek az elfekkel. A zandalari és az amani trollok együttesen meghátrálásra késztették Quel’Thalas népét. Napjáró Anasterian király szövetséget kötött Thoradin királlyal, Arathor ember királyságának uralkodójával. Az alku részeként az elfek megtanították a mágia alapjaira az emberek egy részét. Az emberek és az elfek szövetsége visszaverte a trollokat. Quel’Thalas remek szövetségeseket talált az emberekben. Később Dalaran és Quel’Thalas mágusai egy olyan rendet hoztak létre, mely képes elbánni a démonokkal és egyéb sötét fenyegetésekkel. Ez lett Tirisfal Rendje.

Shandaral elfjei 

A Hasadás után Shandaral és az itt élő éjelfek Északfölde szívében találták magukat. Shandaral Előkelői teljes elszigeteltségben éltek. Évszázadokon át kutattak a Holddal-erdőben olyan varázserő után, mely révén visszanyerhetik hajdani hatalmukat. Egy csoportjuk behatolt a sárkányok itt található erődjébe, a Nexusba. Elsajátították a kristálymágia alapjait és több varázstárgyat is magukkal vittek. Tettük felbőszítette a kék sárkányokat, és hamarosan megtámadták Shandaralt. Az elf mágusok igyekeztek új képességeiket bevetni, a de a varázslatuk elszabadult, a környéken szinte mindent kristállyá változtattak. A vidéket innentől kezdve Kristálydal-erdőnek hívták, az itt elesettek eltorzult lelkei azóta is ezen az elátkozott helyen bolyonganak.

Eldre’Thalas védői 

Azshara királynő egy titkos csoportja, a Shen’dralar (Azok, Akik Rejtőzködnek) óvta az Éjelf Birodalom utolsó relikviáit. A vezetőjük Tortheldrin herceg útmutatásai alapján építették meg Eldre’Thalas fellegvárát Kalimdor őserdeinek mélyén. Erejük forrása egy Immol’thar nevezetű démon volt, melyet Tortheldrin béklyózott meg. Immol’tharból nyerték mágikus erejük forrását. Csakhogy a szörnyet fogva tartó béklyók egyre nagyobb erőket emésztettek fel. Tortheldrin és hívei kénytelenek voltak Eldre’Thalas éjelfjeit megtizedelni, hogy a démoni erőkből több jusson nekik. Az éjelfek egy idő után kénytelen voltak magára hagyni a dicső citadellát, ahol hamarosan az enyészet lett az úr.

A nemeselfek háborúi 

Draenor világáról idegenek támadtak meg Azerothot. A Horda orkjai iszonyatos pusztítást végeztek és egyre több királyságot fenyegettek. Végzetpöröly Orgrim irányítása alatt a Horda csapatai megtámadták Quel’Thalast is. Gul’dan boszorkánymesterei megszentségtelenítették az elf rúnaköveket, és így tovább nyomulhattak Ezüsthold felé. Csak a Szövetség felmentő csapatai mentették meg az elfeket a pusztulástól. Napjáró Anasterian népe csatlakozott az emberek és törpök seregeihez. A Szövetség csapatai együttes erővel meghátrálásra késztették a Hordát és legyőzték az orkok áradatát. Végzetpöröly Orgrim fogságba esett. Ner’zhul még tett egy kétségbeesett kísérletet a visszatérésre, de a Szövetség hősei megállították.

A Horda legyőzése után új, minden eddiginél hatalmasabb veszéllyel kellett szembenéznie Quel’Thalas népének. A Veszedelem élőholt seregei felprédálták Lordaeront. Arthas Menethil koronaherceg átállt az ellenség oldalára és a holtak seregeit az elfek ellen vezette. Minden eddiginél elkeseredettebb küzdelem alakult ki a túlélésért. A nemeselfek végül elbuktak, Arthas bevette Ezüstholdat, egy Dar’Khan Drathir nevezetű elf magiszter árulása révén. Anasterian király egy ősi rúnakarddal, Felo’melornnal szállt szembe a halállovaggal, de vesztett. A Napkút mágiáját beszennyezték a támadók, és az elf föld pusztulásnak indult.

Az éjelfek szövetsége az emberekkel és az orkokkal 

Thrall és Szilajrév Jaina Kalimdorra vezetésével az orkok és az emberek nyugatra hajóztak Kalimdor kontinensére. A Horda és a Szövetség maradványai itt próbáltak új életet kezdeni. Az éjelfek aggódva figyelték az idegeneket. Az Őrszemek hamarosan konfliktusba kerültek Pokolsikoly Grom okrjaival. Grom és csapatai áldozatául estek Mannoroth ártó vérének. Az őrjöngő Pokolsikoly végzett Cenarius félistennel is. Thrallnak sikerült jobb belátásra bírnia hadvezért és együtt levadászták Mannorothot.

A Lángoló Légió újra megjelent Kalimdoron. Archimonde vezetésével Kőris-völgy ellen indultak. Medivh közbenjárásával a Horda és a Szövetség egyezséget kötött az éjelfekkel, hogy közösen indulnak hadba a Légió ellen. A Hyjal-hegynél egy epikus csata bontakozott ki és tengernyi áldozat révén megállították a Légiót, valamint elpusztították Archimonde-ot. Az éjfelfek ezután csatlakoztak a Szövetséghez.

Ám a Veszedelem elleni harc még nem ért véget. Viharhozó Ilidan magához szólította az egykori Előkelőkből megszületett nagákat, hogy az oldalán harcoljanak. Azshara királynő örömmel engedte híveinek, hogy újra Azeroth felszínén tevékenykedjenek, elősegítve az Ősi Istenek terveit.

 A vérelfek átka 

Quel’Thalasból füstölgő romok maradtak csupán. A hatalom Napjáró Kael’thas varázsló-hercegre szállt, aki Dalaranban tanult. Kael’thas maga köré gyűjtötte a túlélőket és elhatározta, hogy újjáépíti Quel’Thalast. A túlélők innentől kezdve vérelfeknek, vagyis sin’doreiknek – a vér gyermekeinek – hívták magukat. A vérelfek először még a Szövetséghez csatlakoztak a Veszedelem elleni harcban. A lordaeroni Othmar Garithos csapatai közé kerültek, akik az Ezüstfenyő-erdőben vetettek meg a lábukat. Az együttműködés nem volt túl gyümölcsöző, Garithos ugyanis ki nem állhatta az elfeket.

Dalaran körül mágikus zavarok támadtak, melynek okozója Viharhozó Illidan volt. Kael’thas csatlakozott Malfurionhoz és Tyrande-hoz az Illidan elleni harcban. Miután megállították a démonvadászt és útjaik elváltak visszatértek a Szövetséghez. Vashj úrnő és a nagák látták, hogy az emberek rútul bánnak az éjelfekkel. Sikerült meggyőzniük Kael’thast, hogy a nagák akár a vérelfek szövetségesei is lehetnek. A vérelfek és a nagák együtt verték vissza a Dalaranra támadó élőholtakat. Garithos ekkor lefogatta Kael’thast és tömlöcbe vetette. Vashj és csapatai azonban kiszabadították a herceget. A Kael’thas vezette vérelfek átálltak Illidan oldalára és innentől kezdve a démonvadászt támogatták a Légió elleni hadjáratában. Időközben Lor’themar Theron vezetésével a vérelfek visszavették Quel’Thalast. Mivel a Hordához sokkal közelebb érezték magukat, ezért hozzájuk csatlakoztak.

Újraegyesülés a démonok ellen 

Az elf népek évezredeken keresztül külön utakon jártak. Arthas legyőzése után a Légió újra támadást indított Azeroth ellen. Elisande, az éjszülöttek vezetője választás elé került. Tízezer évvel korábban megtagadta Azharát és a démonokat, de most úgy vélte, csak akkor élhetik túl, ha a Légió oldalára állnak. A Hordába tömörülő vérelfek és a Szövetséghez csatlakozott éjelfek egy zászló alatt egyesültek a Légió ellen. Eközben az éjszülötteknél polgárháborús hangulat alakult ki. Thalyssia arkánista ellenezte a Légióval való együttműködést és fellázadt Elisande ellen. Csatlakozott a Horda és a Szövetség csapataihoz, majd segített Elisande úrnő megbuktatásában. Thalyssia vezetésével az éjszülöttek a továbbiakban a Hordával fűzték szorosabbra a kapcsolataikat.

Végszó 

Ez volt hát az elf népek történetének szövevényes és epikus históriája. Az elfek számtalan háborút túléltek, többször is elveszítették otthonukat, de mindvégig kitartóan harcoltak a túlélésért. Mágikus erejük felbecsülhetetlen szolgálattal járult hozzá a Szövetség és a Horda győzelmeihez. 

Érdekelnek World of Warcraft könyvek és képregények? Ha többet szeretnél megtudni a legendás hősökről és gonosztevőkről, akkor merülj el a Azeroth csodálatos világában. Mi elhozzuk a legjobb és legnépszerűbb Warcraft regényeket, így egy fantasztikusan széles választékból tudtok válogatni. Nálunk találhattok regényeket, képregényeket, mangákat és világbemutató könyveket is.

Rendelhető

World of Warcraft: Ősök Háborúja-trilógia (puhafedeles)

Teljes ár:17.970 FtFizetendő ár:12.579 Ft

Kosárba

WARCRAFT-KÖNYVEK