A guillotine hosszú árnyéka - Párizsi életképek a 19. századból

„Egy emberi lény az éjszaka kellős közepén. Nem alszik, de nincs is ébren. Félálomban – vagy féléberen – vergődik. Nincs hová fordulnia, hogy gyötrődését valamelyest csillapíthassa. Az Isten éppúgy semmibe veszi a fohászkodását, mint a Démon. És ha »odakint« nincsenek transzcendens erők, akkor a szívében is hiába kutat. Az emberi szív, ha minden transzcendenciától megfosztva magára marad, legfeljebb csak fájni tud.” „1828 őszén a fiatal Victor Hugo átsétált az egykori place de Greve-en, és szemtanúja volt, amint a hóhér, kivégzéshez készülve, éppen zsírozza az ott felállított guillotine sínjét.” Így barangol az olvasó is Párizs elbontásra ítélt, majd felszámolt negyedeinek utcáin, a tömeges kivégzések helyszínein. Földényi F. László nagyvonalú, mégis precíz iránytűjét követve egyre beljebb hatolunk nemcsak a város sikátoraiba, de a modernitás kialakulásának labirintusába is. A nyaktiló gyorsaságával tűnnek el az egykori épületek és negyedek, hogy létrejöhessenek az új sugárutak és új eszmék, „az erőszak lenyomatai, amelyek mögött ma is ott kísért a láthatatlanná tett múlt”. Ennek szellemei között bolyongunk ma is.