Hellász csillagai + Az ókor olimpiai játékai

Hellász csillagai

Az antikvitás történelme iránt érdeklődő olvasó olyan könyvet vehet a kezébe, amely kiemelkedő jelentőségű ógörög személyiségek izgalmas, fordulatokban gazdag élettörténetét szedi csokorba. Olyan férfiakét, akik több-kevesebb sikerrel kerülték ki a politikuspálya buktatóit, és ha a tragikus végzet beteljesülése ellen nem is mindig védekezhettek sikerrel, következetes életutat jártak végig. Közülük Szolón a magzati állapotban lévő, Peiszisztratosz a zsarnoksággal előkészített eljövendő, míg Periklész a csúcsán lévő, Démoszthenész pedig a lehanyatló athéni demokráciát képviselte. II. Agészilaosz spártai király és Thébai városának két hadvezére: Epameinóndasz és Pelopidasz életén keresztül a Kr. e. 4. század önmagát belháborúkkal pusztító hellénségét, a spártai történeti fejlődés mitikus ködbe vesző kezdeteit a legendás törvényhozó, Lükurgosz és a hozzá fűződő hagyományanyag bemutatásával idézzük fel. Spártához hasonlóan Makedónia királyainak históriája is a mítosz ködébe burkolózik. Nagy Sándor (III. Alexandrosz) elődei közül I. Alexandrosz emelkedett ki. A közvélemény által kevéssé ismert uralkodó államépítő munkássága alapozta meg a nagynevű utód világhódító tevékenységét. E nagy formátumú politikusok mellett bemutatjuk a görög szellemiség egyik speciális megtestesítőjét, a krotóniak sokszoros olümpiai győztes birkózóját, Hellász sportcsillagát, Milónt. Az antik görögség felsorolt kiválóságainak életútját időrendi sorban tárjuk az olvasó elé.
Az Utószóban a szerző az életrajzok hősei által képviselt ókori demokráciákat értékelve közvetve utal a demokrácia máig élő problémáira. Ahogy Pascal, a 17. századi francia gondolkodó írta: "A múlt és jelen csupán eszközünk; célunk csakis a jövendő", hisszük, hogy a régi korok demokráciájának előnyeit és fogyatékosságait megismerve juthatunk el a közösség egészét boldogító demokrácia megvalósításához. A Hellász csillagai talán segíthet ebben.

Az ókor olimpiai játékai

A görögországi Olimpiában/Olümpiában mindmáig megtalálhatók az antik olimpiai versenyek tárgyi emlékei. Ott, az árnyat adó platánok, a buján virágzó leanderek között magasba törő dór oszlopok engednek a képzeletnek tág teret, hogy az épületromok látványától áthatva kedvet kapjunk ókori olimpiai játékok történeteinek megismeréséhez. Hogyan segítette fél tucat végső győzelemhez a birkózó Milónt az általa elfogyasztott kakaszúza? Miképp koszorúzták bajnokká a pankrationban első Arrakhión holttestét? Miért vallotta magát Szürakuszai polgárának a krotóni futó, Asztülosz? Hogyan lett olimpiai bajnok a spártai királylány, Küniszka a férfiak uralta sportvilágban? Miért nem léphettek be férjes asszonyok a versenyjátékok idején Zeusz szent ligetébe, és miképp kerülte el a büntetést a törvényt megsértő asszony, Kallipateira? Mindezekre és más érdekes kérdésekre választ kap az olvasó, aki a könyv végén szereplő Kitekintésből megtudhatja, mit értett meg és mit értett félre az antik hagyományra támaszkodó modern olimpizmus az ókor olimpiai játékaiból.