Fekete István

Fekete István a klasszikus magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, akinek a könyveit generációk óta olvassuk és szeretjük. Kínálatunkban a leghíresebb állatos mesék várnak, az oldal alján pedig hosszabb leírást találsz a szerzőről!

Fekete István élete

Fekete István 1900-ban született a Somogy megyei Göllén. Itt kezdte általános iskolai tanulmányait, majd Kaposváron fejezte be az iskolát.

1917-ben önként bevonult katonának, 1918-ban hadiérettségit tett, majd egy évig káplárkánt (azaz tizedesként) szolgált. Huszonhárom évesen felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de az első év után félbehagyta tanulmányait.

Végül a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián (a mai Széchenyi István Egyetem) végzett mezőgazdászként 1926-ban. Tanulmányai végeztével egy Baranya megyei birtokon dolgozott segédtisztként, itt ismerkedett meg feleségével, Piller Edittel. Majd Ajkára költöztek, ahol már gazdatisztként kapott állást.

A birtok nagy népszerűségre tett szert, amíg Fekete István ott dolgozott, még a Gazdatisztek Lapja is elismerte, irányítása alatt tenyésztett állatok több kiállításon is díjat nyertek. Ajkán születtek gyermekei is, Edit és István. Lánya 1930-ban született, később apáca lett, majd Ausztriába költözött, és 2013-as haláláig egy leánygimnázium igazgatója volt. Fia pedig 1932-ben született, ő az 1956-os forradalom után először Kanadába, majd Amerikába emigrált, a mai napig ott él, és többek között laptulajdonos és főszerkesztő is volt Chicagóban.

Fekete István 1970-ben szívinfarktusban halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de gyermekei kérésére hamvait 2004-ben szülőhelyére, Göllére szállították.

Fekete István munkássága

Bár élvezte a mezőgazdasági munkát és életet, mindig is érdekelte az irodalom. Eleinte vadászattal kapcsolatos cikkeket írt, de a szerkesztő Kittenberger Kálmán bátorította, hogy írjon másról is. Ő mutatta be Fekete Istvánt Csathó Kálmán írónak, akivel élete végéig barátok maradtak és remek mentora is volt. Ebben a korai időszakban jelent meg például a Koppányi aga és a Zsellérek. Az előbbi egy történelmi regénypályázaton, az utóbbi pedig egy magyar nemzeti szellemiségű pályázaton ért el első helyezést.

1936 és 1945 között főleg az Új Idők folyóiratban jelentek meg Fekete István művei, azonban néha más lapoknak is írt, főleg novellákat. 1940-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, melyben csak a kor legjelentősebb irodalmi személyiségei kaphattak helyet.

A szerző dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, ahol mezőgazdasági oktatófilmeket írt és rendezett. Azonban 1949 után politikai okok miatt nem kapott állást, 1951-ig csak alkalmi munkákból élt, ekkor kapott tanári állást Kunszentmártonon. Eközben az Új Ember és a Vigilia folyaóiratok jelentették meg történeteit. A következő évtizedek során jelentős olvasótáborra tett szert a két lapnak köszönhetően.

1955-ben a Halászat című könyvét tankönyvként jelentették meg, és ebben az időszakban születtek a híres állatregények. A magyar ifjúsági irodalom olyan műveket köszönhet neki, mint a Tüskevár, amiért József Attila-díjat is kapott, és több írásából is készült film, például a Bogáncsból, a már említett Tüskevárból és a Vukból.

A mai napig a szerző nevéhez fűződnek a legnépszerűbb magyar állatos könyvek. Jókai Mór mellett a legolvasottabb magyar írónak tartják, fia szerint a Fekete István könyvek több mint 8 és fél milliós példányszámban keltek el.

Fekete István könyvei sorrendben:

• A koppányi aga testamentuma (1937)
• Zsellérek (1939)
• Csí – Történetek állatokról és emberekről (1940)
• Öreg utakon (1941)
• Hajnal Badányban (1942)
• Egy szem kukorica (1944)
• Emberek között (1944)
• Emberpor (1944)
• Gyeplő nélkül (1947)
• Tíz szál gyertya (1947)
• Kele (1955)
• Lutra (1955)
• Halászat (1955)
• Tüskevár (1957)
• Bogáncs (1957)
• Téli berek (1959)
• Pepi-kert (1960)
• Köd (1960)
• Őszi vásár (1962)
• Kittenberger Kálmán élete (1962)
• Vuk (1965)
• Huszonegy nap (1965)
• Csend (1965)
• Hú (1966)
• Barangolások (1968)
• Ballagó idő (1970)
• Tíz szál gyertya (1972)
• Tarka rét (1973)
• Rózsakunyhó (1973)
• Harangszó (1975)
• Ködös utak (1979)
• Búcsú (1979)
• Erdei utakon (1987)
• Vadászatok erdőn-mezőn (1987)
• Karácsonyi látogatók (1989)
• Derengő hajnal/Emberek között (1989)
• Végtelen út (1990)
• Vasárnap délután (1991)
• Ci-Nyi (1993)
• Magasles (1993)
• Cönde (1994)
• Kelével, Bogánccsal Tüskevárig (1994)
• Régi karácsony (1994)
• Számadás (1997)
• A három uhu és más történetek (1997)
• Aranymálinkó (1998)
• A magam erdeiben (2000)
• Zsong az erdő (2001)
• Öreg naptár (2001)
• Kedves Rudi Bátyám! (2002)
• Képzelet és valóság (2002)
• Éjfél után… (2004)
• Karácsony éjjel (2005)
• Almárium (2005)
• Balangó és egyebek… (2005)
• Matula és egyebek (2005)
• Kísértés (2006)
• Tűz mellett (2006)
• Erdély (2006)
• Fészekrablás (2007)
• Tojáshéjdarabkák (2007)
• Sárgaréz patkók (2007)
• Fekete István és Ilona… (2007)
• Útra kelünk (2008)
• Az erdő ébredése (2008)
• Összegyűjtött versek (2008)
• Őszi számadás (2009)
• Szerelmem (2009)
• Vadászok (2009)
• Örökség (2009)
• A természet művészete (2009)
• Első uhuzásom (2009)
• Tűnődések (2010)
• Búcsúzás (2011)
• Öreg magyarok (2016)