Tovább is van

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Magyarország, abban pedig egy írói ambíciókat dédelgető fiatal szerkesztőgyakornok. Pontosabban lett egy ország – egy nagyon magyar –, nem függetlenül ezektől az ambícióktól. Ezen a tájon, a novellákban M. L.-ként emlegetett író Magyarországán kalandozik a kötet több évtizeden át. Hol az 1956 októberében szó szerint megbillenő, egyik határán az égbe emelkedő, másik határán a föld alá bukó országban járunk, hol a nyolcvanas, kilencvenes, kétezres évek nem kevésbé groteszk Budapestjén, vagy éppen egy alföldi laktanyában találjuk M. L.-t a hetvenes évek végén, ahol a zimankós éjjeli őrszolgálatban sajátos módszerével fejből tanul németül. „Tovább is van” – szól a szövegeket megszakító elbeszélői hang –, „de azt majd máskor mondom el.” Márton László novellái nemcsak gazdag fantáziájáról tesznek tanúbizonyságot, hanem mély emberismeretéről is. Szereplőit humorral, már-már megértő játékossággal ugyan, de kíméletlen éllel rajzolja meg esendőségükben – a legkegyetlenebbül talán éppen M. L.-t az Olvasópróba című elbeszélésben. Így lesz a Tovább is van végtelen szellemes volta mellett szeretni való kötet is.