Vétkek, balsors, szerelmek

„Luís de Camoes elsőrangú költő, szonettköltőként pedig csak a legnagyobbakkal említhető egy lapon, mint Shakespeare vagy Ronsard. Megérdemli, hogy időnként (nemzedékenként?) újrafordítsuk a verseit. A jelen válogatás 128 szonettet és 5 hosszabb költeményt tartalmaz. A verseket Rákóczi István válogatta, aki nagy szakértelemmel kereste ki az egyes témákat és motívumokat leginkább reprezentáló verseket, illetve segített értelmezni a helyenként kissé homályos szövegeket. Ezt ezúton is nagyon köszönöm neki. (…) Camoes tökéletesen ismeri a régi és az új költészet szabályait, a közönséges kliséket és szabályokat, de képes ezektől elvonatkoztatni, és talán ezért olyan nagy költő. A kor divatja szerint ír szerelmes verseket, rajong a hölgyekért, de érződik, hogy ezek a hölgyek nem egyszerűen a képzelet szüleményei, a kordivattal ellentétben van testi valójuk, és mélyen átélt érzelmek vannak a sorok mögött. És hiú és sértődékeny, és szeretne csillogó beszédével és tudásával felvágni a kiszemelt hölgy vagy éppen a potenciális versenytársak előtt. Nagyon lehet szeretni benne az embert a gyarlóságaival és a kérkedéseivel együtt. Hát hogyne értenénk meg azt az embert, aki egy zöld szempárért így tud lelkesedni! Mélyen emberi a hibáiban.” (Mohácsi Árpád)